Cigarettafüstöm társas magányában
parázslik a szomorúság
s rámtör a hiány-boldogság
Itt ülök nélküled, hol
rettegve fogtam a kezed
tudva hogy elmész
A kis ördög lesz a társam
emlékeid lapátolva apránként
fájdalmam izzó kemencéjébe
Könnyeim tengere csak ömlik
s nem oltja ezt a szűnni
nem akaró boldogtalanságot
Amit hiányod miatt érzek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése