Nyári hold sarlójra alatt 2

Nyári hold sarlójra alatt

álmodjuk összetört szívünk bánatos

szilánkjait sírva veszteségeink felett

lopott pillanatnyi szerelmekben merülünk

Ígéretes mosolyok szép pillanatok

mint pillangó csapásainak gyönyörében 

ébred fel minden reményünk

BCA 5.22

lābhā naśyantu me kāmaṃ satkāraḥ kāyajīvitam | naśyatv anyac ca kuśalaṃ mā tu cittaṃ kadā cana ||

bdag gi rnyed dang bkur sti dang | | 

lus dang ’tsho ba med bla zhing | |

dge ba gzhan yang nyams bla yi | | 

sems ni nams kyang nyams mi bya | |

let my gains, desires, love, honour, body and life perish

may any other good conditions (kuśalaṃ) perish, but never my mind (cittaṃ)

Śāntideva: BCA, 5.22

Stranger things, 2024. 05.15.

 Just for the record.

Nagyon inspirált napom van ma. 

Hajnalban keltem, egy dolgozatot raktam rendbe E. útmutatásai alapján, amit még Dóri (az unokatesóm) is átnézett, s aztán az órán végül nem is kellett felolvasnom.

Megkértem azért a tanár urat, hogy olvassa el az irományomat.

Node. 

Eladtam a keményfedeles bontatlan Gyűrűk Ura trilógiámat egy érdeklődőnek, aki a műegyetemen statisztált valami filmhez, s a BME udvarán leszólított egy fickó, hogy honnan van ez a pulcsim, mert a lánya nagyon szereti ezt a sorozatot. 

Szinte nem is gondolkoztam, nekiadtam a pulcsit. Az ember lánya mégis csak az ember lánya. Nagyon jó érzés volt csak így odaadni valamit valakinek, akit boldoggá tesz egy ilyen apróság.

Végtelenül boldog vagyok ma. Talán az inspirált érzések, talán az, hogy elköltöztem, és rájöttem, hogy baromi jó egyedül lenni.

Ültem az erkélyen kicsit ma reggel 7 előtt. Élveztem a csendet, a napsütést, a fák zöldjét, minden olyan nagyon a helyén volt.

Még az sem zavar, hogy nem viszonozzák az érzéseim. 

Egész egyszerűen csak jó inspiráltnak lenni.

Do not cry

Ne sírj!

Minden fájdalmunk a reggeli napsugár

Sugaraiban felolvadó tűnékeny harmat

A fényében lebegő porszem 

Minden bánatunk elmúló

arcunkat símogató

lágy tavaszi szellő

Minden örömünk 

Markunkban szorított,

a kétségbeesés mélységébe

pergő homok

Boldog leszel, ha időzöl abban ami van.

Do not stand by my grave

Ne állj a síromnál, ne zokogj!

Nem alszom, nem vagyok ott.

Az Ezernyi süvöltő szél vagyok,

Gyémánt csillogás a havon,

Napfény az érett búzamezőn,

A Lágy tavaszi eső vagyok.

Reggeli ébredésed felpattanó szempillái,

Csendben köröző madarak röpte,

Az hajnali nap sugara az ázott búzamezőn.

Ne állj meg síromnál zokogva,

Nem vagyok ott, nem vagyok halott.

Fagyott jégmező

 Most fagyott jégmező vagyok,

süvöltő magányos szél,

összehúzott vastag kabát,

didergő vékony bundájú farkas,

sarki fény a végtelen éjszaka csendjében.

Fantáziavilágom kreatúrája.

Belső démonaival harcoló bukott hős.

Emlékein merengő remete,

kinek bukott istene hiú reményeket ígért.

A felkelő nap sugara a hómező csillogó kristályain.

A remény álomképe a csillagokban kirajzolódó

szerelem arcán.

Egy mesebeli történet kezdete és vége.

Még mindig a sebeim nyalogatom.

Galamb

 Itt gubbaszt ez a galamb

A Sarokban a gangon

Felborzolt tollalival

Megtépázta az élet

Itt született a Váci útra néző erkélyen

ez a posztmodern neo-cyberpunk vers

A kora nyári bárányfelők alatt 

a szürreálisan összedobált 

lehel téri piac autó tava

kakafónikusan keveredik a 

régi-új budapest épületeinek 

rengetegével

Most hogy átmentem ezen a sok szaron

és cigarettázom ezen az erkélyen

és visszatekintek arra az ámokfutásra

úgy érzem - megérte.

Elrabolta a szívem ez a sebzett galamb

Fájós lábával szaldgál menedéket keresve

Segítenék neki, keresem gondolataim

közt a módját a türelem és a megértés

szerető kedvességében.

Reménynek hívják

 Reménynek hívják

ezt az édes mérget ami rámtört ismét 

Szerelemnek amikor megnyílik a tér

S minden egyszerre rámszakad

a végtelen öröm áramlásában

felovad minden szenvedésem

Csak ülök, és nézem a felhőket

eltűnni-megjelenni az égen 

egymásba fonódni gomolyogni 

egy szűntelen áramlás részeként

áthatja minden pillanatom 

járásom, ülésem, alvásom

létezésem 

Örülök neki hogy vagy

visszaadtad a reményem 

abban a legfőbb jóságban

hogy tudok még szeretni

A nyári hold sarlója alatt

A nyári hold sarlója alatt

álmodjuk összetört szívünk bánatos

szilánkjait sírva veszteségeink felett

lopott pillanatnyi szerelmekben merülünk

Ígéretes mosolyok szép pillanatok

mint pillangó csapásainak gyönyörében 

veszik el minden reményünk