Ne sírj!
Minden fájdalmunk a reggeli napsugár
Sugaraiban felolvadó tűnékeny harmat
A fényében lebegő porszem
Minden bánatunk elmúló
arcunkat símogató
lágy tavaszi szellő
Minden örömünk
Markunkban szorított,
a kétségbeesés mélységébe
pergő homok
Boldog leszel, ha időzöl abban ami van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése