Reménynek hívják
ezt az édes mérget ami rámtört ismét
Szerelemnek amikor megnyílik a tér
S minden egyszerre rámszakad
a végtelen öröm áramlásában
felovad minden szenvedésem
Csak ülök, és nézem a felhőket
eltűnni-megjelenni az égen
egymásba fonódni gomolyogni
egy szűntelen áramlás részeként
áthatja minden pillanatom
járásom, ülésem, alvásom
létezésem
Örülök neki hogy vagy
visszaadtad a reményem
abban a legfőbb jóságban
hogy tudok még szeretni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése