Most fagyott jégmező vagyok,
süvöltő magányos szél,
összehúzott vastag kabát,
didergő vékony bundájú farkas,
sarki fény a végtelen éjszaka csendjében.
Emlékein merengő remete,
kinek bukott istene hiú reményeket ígért.
A felkelő nap sugara a hómező csillogó kristályain.
A remény álomképe a csillagokban kirajzolódó
szerelem arcán.
Egy mesebeli történet kezdete és vége.
Még mindig a sebeim nyalogatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése