2011. december 27., kedd

ITAS - Az első (teljes) nap

   Reggel rendesen átaludtam az ébresztőórát, pedig az volt a terv, hogy minden napot meditációval kezdünk, mármint a saját gyakorlással, mert van ugyan egy közös meditáció is, de egy kis reggeli borulás, ami felér egy kisebb testmozgással sose rossz, és kipucolja ez az energiacsatornákat is.
   Legalább kialudtam magam, van mit bepótolni, bár egész edzett lettem a 20-24 órás ébrenlétekben az utóbbi időben, nem vagyok jógi, a tudatom eléggé ingatag, ez is bebizonyosodott az utóbbi hónapokban, kell egy kis pihenés néha ennek a testnek.
   Az idő elképesztően szép volt – kattintottam is gyorsan párat –, 9 óra körül felbattyogtam az ebédlőbe – pont annyi időm maradt, hogy összedobjak egy szendvicset, és a legnagyobb bögrébe kevertem magamnak egy porkávét is, nem olyan, mint egy rendes lefőzött kávé otthon, de most elég volt ez is, amúgy sem voltam álmos. 
   Délelőtt belecsaptunk a szanszkrit nyelvtan szépségeibe. Így, hogy már másodszor vágok neki itt a szanszkritnak, az apró részletek jobban előjöttek, és amikor a professzorunk héberül írt fel ragozási paradigmákat – az indoeurópai nyelvek rokonságát bizonyítandó – az osztályon halk moraj, és kétségbeesett nevetéshullám söpört végig. Úgy tűnik van még mit tanulni.
   Csináltam ma is pár képet, itt eléggé változékony az időjárás, az évnek ebben a szakaszában nappal 20 fok köré emelkedik a hőmérséklet napos időben, éjszaka meglehetősen lehül, három takaró alá bújok, mert fűtés nem sok van.
   Délután nem a többiekkel együtt csináltam a házikat, mert azt az ebédszünetben már letudtam, hanem Artur filozófia órájára ültem be. Arturral 5 éve találkoztam itt először, akkor még tibetit tanult – de közben már professzor volt Lodzban – közben volt ösztöndíjjal indiában, és írt egy tudományos körökben is elismert könyvet sajnos csak lengyelül. Zseniális az a széles látókör, amivel a nyugati és a keleti filozófiára rálát, és egyedülálló módon találta meg a párhuzamokat a buddhista filozófusok és az ókori, meg a későbbi európai filozófusok közt. Beszélt a görög filozófia kezdeteiről, és arról is, hoyg volt kapcsolatban a kelet és a nyugat már több ezer éve. Aztán eldöntöttük, hogy holnaptól tibetiből olvasunk közösen néhány fontos szövegből részleteket. Szándékosan nem írok filozófiát, Artutr is mondta, hogy a buddhizmusban a filozófia a megszabadulást (a szenvedéstől és a zavaró érzelmektől való megszabadulást) segíti, és nem is olyan nagyon néha egyáltalán nem logikus következtetéseket találni  egy-egy ilyen tanításban, viszont a lényeg, hogy felszabadítja a hétköznapi gondolkodást, és ezáltal megszabadít a szenvedés különböző formáitól.
   Mint ez a hely, végtelen szépségével, és elviselhető, de már elviselhetővé szelidített vadságával mindig újra és újra lenyűgöz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése