Az utak belül folytatódnak

   A külső utazás átfordul belső utazásba, a belső tapasztalatok jelentősége megnő, a külső történések úgy úsznak el lassan, mint a repülő ablakából kipillantva, néha felébredve látott táj képe. Két alvás között teljesen lecserélődik a táj, a repülő mégis ugyanaz marad.
   Sok ember életét az állandó versengés határozza meg. A jobbnak levés érzése kielégítő lehet, jó tűzrevaló állandóan lángoló érzéseinknek. A megelégedett hátradőlés érzése, hogy van miről beszélni, nem csak ülünk bután egy társaságban, és a többieket hallgatjuk üveges tekintettel, vagy csodálkozva a nagyszerű dolgaikon.
   Hogy miért van erre szükség, nem tudjuk igazán megmondani. Az érzéseinket akarjuk táplálni, vagy a nagyszerűségünket akarjuk megmutatni, vagy mert adni akarunk másoknak valamit ezzel? Ezen talán sokan el sem gondolkodnak, megelégednek azzal, amit a sikerek adnak. A bukástól viszont félünk, de igazából azt sem tudnánk megmondani, hogy miért. Talán mert fizikai fájdalomként éljük meg, ha a sikertelenség érzéséből fakadó érzelemáradat elönt minket. Ez a félelem, ami valójában csak mellékterméke annak zavarodottságnak, ami esetleg belül kavarog, sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában.
  A boldogságkeresésnek számtalan formája van, pedig a középúton nyugodtan végigsétálhatnánk a teljes boldogság felé, úgy hogy nem kellene senkit sem magunk alá tipornunk...