A szamszára

   A szamszára egy szanszkrit szól, körforgást jelent. A világ körforgását, ahogy ismétlődnek az események egy-egy ember életében, és a történelemben. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy az emberiség a történelem folyamán egyre inkább csak előrefelé fejlődik, de én inkább azt látom, hogy ha elolvasok egy-egy hírt, vagy belefutok valami több száz, vagy ezer éves infóba, hogy az emelkedéseket mindig hanyatlás követi. Sok-sok gazdasági válság volt, a túl nagyra nőtt birodalmak mindig összezuhantak egy idő után, morális, és/vagy gazdasági tarthatatlanságuk miatt.
   Ha össze vagyok zárva saját magammal – és közben egy ókori nyelvet próbálok belepréselni a fejembe – már lassan egy hete, ilyen dolgokon gondolkozom.
   Ez a körforgás valami olyasmit jelent, hogy folyton ugyanazokat a hibákat ismételgetjük, és ugyanazok a minták szerint próbáljuk ugyanazokata  problémákat megoldani. Addig, amíg a módszer nem tud túlmutatni a hétköznapokon, elég nagy bajban vagyunk, és lehet, hogy találunk valamit arra, hogy egy darabig félretoljuk a helyzeteket, és elkerüljük a szenvedést, de a módszereink általában valósnak vélt problémákkal dolgoznak, és valósnak vélt kimeneteleket hoznak. Ezek a helyzetek, mind összetettek, egy idő után szétesnek, és az a hiány marad utánuk, amit aztán nagyon szeretnénk befoltozni valamivel, ami szintén egy összetett dolog, és szét fog esni újra