Kábé tíz fokkal van itt hidegebb, mint Barcelonában. Reggel mikor elbattyogtunk a gyerekkel az oviba, kicsit fáztam. A kölök a félig befagyott kisebb pocsolyákon a jeget taposta, és közben magyarázott valamit, amit csak fél füllel hallottam. Valami nindzsás-legós történet lehetett, mert a mondandójában volt szenszei, meg tűznindzsa, meg Ábel is. Pedig a tollkabát volt rajtam amit az anyám talált egy használt ruhásnál Keszthelyen.
A lefagyott utcán battyogva alig hittem el, hogy megint itthon vagyok. Karma Gönben virágzottak a mandulafák, és a völgyben fáról ettük a narancsot, citromot, itt a platánfákon árválkodott néhány levél, a kutyák behúzott farokkal csaholtak az egyik kerítés mögött.
A délelőttöm nagy részét a balesetin töltöttem – a másfél hete kifordult bokámmal - egy főorvosra várva, akinél nem sok páciens volt, csak már nem kifejezetten főorvos, csak úgy l'art pour l'art praktizál, ismerősök ismerőseit kezeli alkalomadtán. Megnézettem vele a térdem is, mert mostanában feltámadt bennem a vágy, hogy újra extrémebb sportok iránt forduljak. A röntgennel, meg mire sorra kerültem két és fél óra ment el. Jópár feladatot sikerült a szanszkrit könyvben megcsinálni ezidő alatt, és felfedeztem, hogy hiába állok neki harmadik alkalommal ennek a nyelvnek, semmit sem tudok pár szón, meg ragozási táblázaton kívül, és meg kell mondjam, rettentően érdekes nyelv, most már lehet, hogy értelme lesz rendesen megtanulnom.
A munkahelyen egyöntetűen állították, hogy megfiatalodtam. Nem mintha sikerült volna túl sokat pihennem, még mindig eléggé kimosva érzem magam.
Nem mondanám, hogy rossz itthon, a malagai reptéren vettem észre, mennyire lenyugodtam ezalatt a két hét alatt. A napi gyakorlás, és az elvonulási központ atmoszférája sokat segített, meg az elhajlásokra inspiráló társaság hiánya. Kábé öt éve kezdtem el ezt a sulit, azóta sok minden megváltozott – a központ 25 éves lesz idén nyáron – és a falu is bővült pár épülettel – most fejezik be a konyha feletti első emeletet, ami már az ITAS része lesz, meditációs kutatólaborral, szállásokkal, tantermekkel, gyönyörű kilátást nyújtó teraszokkal. ezekről nincs képem, mert éppen építkeztek, és Pedró, amikor körbevezetett minket, nem volt nálam semmi, amivel képet tudtam volna készíteni, csak egy béna külső képem van az épületről, az elindulás előtt jutott eszembe, hogy hátha valakit érdekel, hogy néz ez ki most. (Sajna nincs is nálam most az a kép. Menjetek el a nagy nyári programra, és nézzétek meg magatoknak. :-D)
A lefagyott utcán battyogva alig hittem el, hogy megint itthon vagyok. Karma Gönben virágzottak a mandulafák, és a völgyben fáról ettük a narancsot, citromot, itt a platánfákon árválkodott néhány levél, a kutyák behúzott farokkal csaholtak az egyik kerítés mögött.
A délelőttöm nagy részét a balesetin töltöttem – a másfél hete kifordult bokámmal - egy főorvosra várva, akinél nem sok páciens volt, csak már nem kifejezetten főorvos, csak úgy l'art pour l'art praktizál, ismerősök ismerőseit kezeli alkalomadtán. Megnézettem vele a térdem is, mert mostanában feltámadt bennem a vágy, hogy újra extrémebb sportok iránt forduljak. A röntgennel, meg mire sorra kerültem két és fél óra ment el. Jópár feladatot sikerült a szanszkrit könyvben megcsinálni ezidő alatt, és felfedeztem, hogy hiába állok neki harmadik alkalommal ennek a nyelvnek, semmit sem tudok pár szón, meg ragozási táblázaton kívül, és meg kell mondjam, rettentően érdekes nyelv, most már lehet, hogy értelme lesz rendesen megtanulnom.
A munkahelyen egyöntetűen állították, hogy megfiatalodtam. Nem mintha sikerült volna túl sokat pihennem, még mindig eléggé kimosva érzem magam.
Nem mondanám, hogy rossz itthon, a malagai reptéren vettem észre, mennyire lenyugodtam ezalatt a két hét alatt. A napi gyakorlás, és az elvonulási központ atmoszférája sokat segített, meg az elhajlásokra inspiráló társaság hiánya. Kábé öt éve kezdtem el ezt a sulit, azóta sok minden megváltozott – a központ 25 éves lesz idén nyáron – és a falu is bővült pár épülettel – most fejezik be a konyha feletti első emeletet, ami már az ITAS része lesz, meditációs kutatólaborral, szállásokkal, tantermekkel, gyönyörű kilátást nyújtó teraszokkal. ezekről nincs képem, mert éppen építkeztek, és Pedró, amikor körbevezetett minket, nem volt nálam semmi, amivel képet tudtam volna készíteni, csak egy béna külső képem van az épületről, az elindulás előtt jutott eszembe, hogy hátha valakit érdekel, hogy néz ez ki most. (Sajna nincs is nálam most az a kép. Menjetek el a nagy nyári programra, és nézzétek meg magatoknak. :-D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése